A XII-XIV. század közötti időszakban épülhetett a fülei régi templom. Ennek bizonyítéka az építési stílusa, freskói.

    Az erdélyi viszonyok sokrétűségére jellemzően, egy sor székelyföldi templomban keleti, bizánci stílusjegyeket mutató régies falfestmények keletkeztek, amelyek a pogányok ellen küzdő Szent Lászlónak a határvidéki gondolkodást megtestesítő legendáját ábrázolják. (pl. Gelencén).

http://www.medibit.hu/SzentLaszlo/Szent-laszlo.htm

    Később más, székely templomokban:Maksán, Csíkszentmihályon, Erdőfülén, Bibarcfalván, Székelyderzsen stb., a legenda eseménysorozata olyan folytonosságban ismétlődik, hogy sokan egy váradi iskola utánzására gondoltak. Ma már a művészetörténészek a szájhagyományban tovább adott legenda jelenetezését vélik felfedezni a motívumok ismétlődésében.

    A fülei templomban a freskók legtöbbjét a templom észak-nyugati falán találták meg. A felső freskó, mely Szent-László legendáját örökíti meg, egy szépen kicsíkozott, 7m hosszú és 1,5 m széles keretben volt belefoglalva. 1882. okt. 22.-én Húszka József, sepsiszentgyörgyi rajztanár, mint a régészeti társulat kiküldöttje, a templomban levő freskókat lerajzolta. A fülei freskó azért nevezetes, mert a legteljesebb, megörökíti a Szent-László legenda minden jelenetét. Karácsony Béla leírása alapján: "A fallal szemben állva meg, balról legelőbb Szent László hatalmas alakja tűnt föl amint, délceg, fehér ménjén ülve, jobb kezében hosszú dárdájával a kunok seregére rohan." Tovább a kép közepétől jobbra, a II. részben, a király és a kun birkozását ábrázolták. E mellett található a III. rész is, a kun lenyakazása, amint László a legyőzött kun fejét hajánál fogva kezében tartja, és a megmentett leány hosszú bárdját felhúzza a kun fejének levágására. Az utolsó jelenet, a leány ölébe hajtott fejjel nyugvó, győztes herceg. Festési módora, kezdetleges technikája azt bizonyítja, hogy a freskók a XIII-XIV.-dik századból valók. Ebben a korban egy templomot akkor tekintettek befejezettnek, ha első falát képek díszítették. A templom lebontásakor más freskók is előkerültek ugyanazon a falon:

I. kép: egy katolikus papot brázol, kezében szent könyvet tartva, előtte egy térdelő alak. Mellettük csodás állatok voltak láthatók, melyeknek törzse a lóéhoz, feje a lúdéhoz hasonlított.

II. kép: egy ülő helyzetben levő alak, két kezében két hegyes tőrt tartott, melynek hegyei a szájában találkoztak, körülötte pedig nyolc repülő angyal trombitát fúj.

III. kép: az oltár előtt, Mária képe látható, a csecsemő Jézussal.

A freskók utolsó csoportja a legfontosabb, melyben Karácsony Béla  a cserhalmi ütközet három hősét véli felfedezni: Salamon király, Géza és László herceg. Mindhárom csaknem természetes nagyságú alak, egyforma öltözetben, jobbjukon csatabárd, baljukon aranyalmával, fejükön királyi korona. A harmadik királyt ábrázoló freskónál ősmagyar viselet, hosszú dolmány le végig gombsorral, derekát széles öv díszítette, mely tőr vagy kard felkötésére szolgált. A freskók eltűnése, lemeszelése, a reformáció elterjedésének következménye.     A régi templomot 1897. júliusában lebontották, 1904-re pedig elkészült az új templom.

Felhasznált források, könyvek:

Karácsony Béla: Fülei ref. egyházközség története, Kisúszálláson nyomtatott Szekeres József Könyvnyomdájában, 1899.

Hermann Rozália: Erdőfüle, 1999